Joepardy

Az első olyan film volt azt hiszem, azok közül, amelyeket  láttam és végre kifejezte a bennem kavargó zűrzavart. A lázadás a felnőtt világ ellen: a srácok bohóckodása az üres táblákkal való felvonulás. Csak később olvastam, hogy a szabadság, fiatalság, bohóckodás érzését a rendező kézi kamerával, amatőr szereplőkkel erősítette. Akárehogyis: imádtam.

Hülye felnőttek, felnőtt hülyék!

"három fiú "Le a gátlásokkal!" -felkiáltással besétált egy noi fodrászszalonba, majd vadidegeneknek köszöntgetett az utcán, most pedig üres táblákkal vonul fel a Rákóczi úton a Jégbüfé elott. A jelszavakkal túltömött korban pimasz anarchiát és nihilista derut sugallnak ezek az üres táblák. Lírai történetfűzés, csapongó fantázia, toporzékoló szabadságvágy. Filmes utalások sora René Clairtol az új hullámig, Godard-ig, a filmnyelv pazar ismerete - első filmjében Sándor Pál máris a stílus tökéletes mestere. Kortársi filmet azonban ez után 15 évig nem csinál. Szecessziós, mitologikus, mándy-s világokat épít, saját külön színész kompániával, tobzódó vizuális fantáziával" idézet underground1-től

Mindig is ugy gondoltam, hogy a lányok 90%-ának zenei ízlését a szerelem ( a fiuk) határozzák meg. Én mindenesetre 14 évesen Illés és Donován lemezeket hallgattam, de egyszer elkeveredtem egy igazi felnőtt " nagyfiú" lakásásra (mindenesetre huszonéves volt és gyereknek nézett- az is voltam). Hatalmas lemezgyűjteménye volt és akkor szerezte meg a legújabb Cream lemezt. Azonnal hűtlenül elhagytam dallamos zenét játszo szerelmeimet és a "White room" és "Sunshine of love" hívéül szegődtem. Így utólag nem választottam rosszul (Eric Claptonj forever!), de nekem elsősorban a fiú tetszett. Mindenesetre már másnap felírtam golyóstollal a tornacipőmre  az együttes nevét (hol volt még alkoholos filc ), a dzsekimre meg ráhímeztem. Nagyon vagánynak éreztem magam, annak ellenére, hogy csak pár évvel később már az egyetemi bulikon ismertem rá a régi számokra.

Meglepődve láttam, most, hogy nézelődtem, hogy a "letkis" az bizony "Letkiss", így persze nem olyan izgalmas, mert van értelme.

1966-ban 13 évesen tánciskolába jártam Még emlékszem az erre az alkalomra kapott felnőttes szűk szoknyámra, mennyire furcsa volt, pont a térdem fölé ért és nem az volt a különös benne, hogy rövid volt, hanem, hogy hosszu, addig kockás kislányos rövid szoknyákat hordtam. Mondjuk 1 év mulva vissza is vehettem mindegyiket, mert bejött a mini.

Szoval lépedtünk a kisasszony (vagy néni) tapsolására, keringőt, tangot tanultunk és igen különös, talán bizsergető érzés volt, ahogy a fiuk izzado tenyérrel fogták a kezemet. Mivel elég magas kislány voltam, mindig azon drukkoltam, hogy magasabbak legyenek, mint én.

A tánciskolai oktatás csucsa az volt, amikor -mintegy jutalomkánt- modern táncokat tanulhattunk. Így tanultuk, meg a "letkis"-t, amiről sose hallottunk előtte se meg utána se. A twist viszont elmaradt, bár a szülinapi  gyerekzsurokrol a nagyobb testvéreknek köszönhetően kitűnően ismertük.

(lesz majd hosszu o meg u csak lekávéztam a billenytűzetet)

1966 decemberében mutatta be a tv a 4 részes francia sorozatot Belphegor, a Louvre fantomja. Még nem volt tv-nk a barátnőmnél néztem a filmet. Késő este a sötét utcán és fel a negyedikre hazamenni! Nagyon féltem, de persze izgalommal vártam a következőt.

Életem első beat koncertjén az Alfa moziban voltam, Scampolón. Emlékszem megbűvölten hallgattam, illedelmesen üldögélve a széken, az angol nyelvű számokat. Még nagyon kislány voltam. Az egyik fiúnak, akkor még különlegességnek számító váll alá érő hosszú haja volt, míg a többieknek csak a szokásos fülre növesztett jófiús frizurája (olyan Beatleas-es) és én elgondolkoztam azon, hogy  vajon ő -Faragó Judy István-nem lehet, hogy lány?

Másnap nagyot nőttem az osztálytársaim szemében, bár még ma is azt hiszem, hogy tévedésből engedtek el a szüleim, mindenesetre nagyon büszke voltam.

Egyébként a Scampolo 1962-ben alakult és többek között tagja volt Komár Laci és Presser Gábor is.

Itt van minden Faragó Judy Istvánról:

www.allmusic.hu/index.php