Mindig is ugy gondoltam, hogy a lányok 90%-ának zenei ízlését a szerelem ( a fiuk) határozzák meg. Én mindenesetre 14 évesen Illés és Donován lemezeket hallgattam, de egyszer elkeveredtem egy igazi felnőtt " nagyfiú" lakásásra (mindenesetre huszonéves volt és gyereknek nézett- az is voltam). Hatalmas lemezgyűjteménye volt és akkor szerezte meg a legújabb Cream lemezt. Azonnal hűtlenül elhagytam dallamos zenét játszo szerelmeimet és a "White room" és "Sunshine of love" hívéül szegődtem. Így utólag nem választottam rosszul (Eric Claptonj forever!), de nekem elsősorban a fiú tetszett. Mindenesetre már másnap felírtam golyóstollal a tornacipőmre az együttes nevét (hol volt még alkoholos filc ), a dzsekimre meg ráhímeztem. Nagyon vagánynak éreztem magam, annak ellenére, hogy csak pár évvel később már az egyetemi bulikon ismertem rá a régi számokra.
